Iszapos illatok

Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép.

Kinézek az ablakon, ezen a fülledt nyári hajnalon.
Nézem a távolban folyó Tiszát, s hallgatom annak halk moraját.
Enyhe, iszapos illata, azt a nyarat eszembe juttatja.
Azt az egyetlen nyarat,
melyet sosem feledek,
mikor téged megismertelek.
Megláttalak a strandon, azon a mocsaras Tisza-parton,
s tudtam, innen másképp nem lehet,
csak a tiéd lehetek.
Órákat ültünk egy elhagyatott móló kopottas deszkáján,
s nagyokat nevettünk a békák hangos kórusán.
Ó, mily fiatalok voltunk, mindenért úgy bolondultunk.
Emlékszel, hogy csíptek a szúnyogok?
S arra, hogy etetni akartál velem sulyomot?
Én akkor még a pesti lány, csak ráztam a fejemet,
s te mosolyogtál rajtam, majd azt mondtad halkan:
Tudod-e, hogy te vagy itt a legszebb virágszál?
Kérdezted, akarnék a veled csónakázni menni,
s én csak hangtalan bólintottam,
s nem mondtam el neked: Veled bárhová elmegyek.
Majd ahogyan a csendesen hullámzó ladikban,
kezem megfogtad s lassan ajkadhoz emelted,
tudtam, hogy örök lesz, szemedben égő szerelmed.
Most könnyes szemmel nézek ki az augusztusi tájra,
s a hosszan folyó Tisza ágra,
melynek enyhe iszapos illata, ezt a nyarat eszembe juttatta.
Ezt a nyarat,
melyet sosem feledek,
mely elhozott tégedet,
s megannyi boldog éveket.

Hozzászólások (1 darab)