Kutya a tengerben

Vörös-tengerben a felszín alatt,
delfinek hajszolják a halakat.
Fent sem unatkozik nyáron senki,
egy jacht épp a vízre most futott ki.

Utána ugrott egy tacskó kutya,
mintha hajózni lenne gusztusa,
de ez kelletének csak a fele,
így a mély tengerbe huppant bele.

Nézd, a kicsi beleesett! - mondta
ijedten egy ember, ki épp látta.
Nem baj! Tud úszni, menteni nem kell
- szólt egy másik, szunyókálni kezdett.

A hajó csak egyre távolodott,
a kicsi gyorsabb tempóra váltott.
A távolság egyre növekedett,
a kitartás fáradságosabb lett.

Míg nem egy delfin észrevette őt,
az orrára kapta fel , mint egy hőst.
Ezáltal újra erőre kapott,
merészen, vígan ficánkolgatott.

Közben a delfin ügyesen rájött,
hogy a kis vakarcs miért nyöszörgött.
Tudatosan úszott tovább vele,
hogy pamacsot a hajóra tegye.

A csapata csatlakozott hozzá,
mikor hátra nézett egy csinos lány.
Gyere! Figyelj csak! Nézd meg, mit látok!
- szól a másiknak. Mit néznek mások?

Delfinek hada úszik utánunk!
Valami különöset csinálunk?
Jobban megfigyelték a sereget,
a távcső sokat segített ebben.

- Nemcsak delfinek ezek! - szól Zsuzsa.
Egyiknek orrán trónol egy kutya!
Alig tértek észhez, közeledtek,
már majd nem a járműjükhöz értek.

Az ebet a cet peremre tolta.
Megvolt mára az igazi csoda.
Örömmámorban úszott mindenki,
az lábemeléssel fejezte ki.

A delfinek új szaltókat hánytak,
az emberek boldogan tapsoltak.
Ilyen csodát nem látott még senki,
állat a másikat segíti ki.

Jó lenne ez kiváló példának,
az emberek így gondolkodnának.
Ahol csak kellene szeretettel,
segítenék egymást nagy örömmel.