Tengeri sünök

A tengeri sünök szétterpeszkedve fekszenek
a móló sziklaköves oldalán körbe-körbe.

Unottan napoznak, naponta ők unatkoznak.
– Mit kellene tenni ma? – szólal meg az egyik pár.

– Nekem akadt mára egy zseniális ötletem!
– Menjünk, csipkedjük meg a nyaraló vendégeket!

– Mit akarsz, Sülike? – kérdezik tőle gúnyosan.
– Menjünk a pihenő ember ellen csoportosan!

– Csússzunk, mint a csigák, hogy jussunk oda titokban!
Remek buli lesz a sok ugrándozó napozó!

– A tüskéket hogy szedik ki? – szólt közbe egy süni.
– Ugyan már, mit számít, ha nekünk pompásan esik.

– Utánam, ki velem van! Induljunk! – szólt egy kicsi.
Hódítsuk meg a partot, lássuk a felfordulást!

Néhányan beállnak, mások szemüket meresztik.
Milyen akció lesz itt? Nekem nem nagyon tetszik.

Sodródnak, egy csapat közeledik a part mellett.
Hullámok csapnak fel magasabbra fejük felett.

Az öreg tengeri sün lelkiismeretére hallgat.
– Mi lesz? Ki látja el a rengeteg szúrt beteget?

– Kiben a tüske benne marad, megmérgeződhet.
– Kevesebben lesznek itt – szólt fennhangon Sülike.

– Nem kell az emberrel osztozni majd a tengeren.
– Ha mindenkit elűztök, mit csináltok ezután?

– Szól egy bölcsebb, aki kicsit okosabb is talán.
– Nem lesz kit nézegetni állandóan, kis komám!

Balul is elsülhet! Összeszedhetnek bennünket,
bevisznek tűzhöz, este vacsorára megsütnek.

Ki addig Sülikével tartott, mind visszafordult.
Maga maradt a sziklán, szégyenkezve motyogott.

Sokáig úgy tett ülve, mint aki kőbe szorult.
Elgondolkodhatott, ez a dolog rosszra fordult.

Nem feltétlen mindenkinek ez kellemes dolog.
Tapasztalta már, az ember hatalmas és okos.

Jól megjárhatja ő is, ha nem vigyáz magára,
még idő előtt eljöhetnek visszavágásra.