A lét elviselhetetlen párbaja

Tasi83

Tasi83: A lét elviselhetetlen párbaja című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Életem kódexlapjaiban
lapozgatok egyre vissza;
emlék, múltak árnya,
akár a tartós, szívós mélyréteg,
évgyűrűk silány pattanása
sejtet még vissza-visszatetsző
baljóslatot egyébként is hajótörött
Robinsonád-életemre.

Kristályemlékek súlya kis
híján agyonnyom,
pedig nem voltam bűnösebb,
balekabb, tékozlóbb a többinél
– váratlan felrémlik egy kedveskedő arc,
egy jótányi jó hangulat,
mert beszédes arcok tükörképeiből
gyakorta több igazságot nyerek,
mint a bemocskolt,
tocsakos lelkek barlangmélységeiből.

Megkövült mélységekben
viszontagságos megpróbáltatások
mentén felpezseg
még néhány beszédes prédikáció:
„Kedves Barátom!
Hát miért nem jó neked
e mostani mihaszna,
lestrapált életed?! Igaz!
Számláid és rezsid
– úgy-ahogy – még rendezve vannak,
s bár már vagy tíz-egynéhány éve
nem vettél magadnak
se új zakót, se Lewis-farmert,
vagy elegáns olasz műbőrcipőt,

gyöngyöző fogpasztareklám-mosolyra
is jó sokára várhatsz még.
Miért viselkedsz úgy,
akár az éj sötétjén
pislákoló árva fénycsík,
mely szándékosan inkább
elrejti kicsinyes,
önző titkait, és csupán
csak belülről izzik?!”

Emberi tartásod mintha
másodpercekig tartana
csupán ki, mert egyszerre vonz,
de ugyanakkor
masszív tudatossággal
is taszít a tunya,
cinikus közönyösség,
a „ráérünk arra még”
évezredes elve,
hiszen semmit sem
változik a Lét, csupán
csak egyre
kibírhatatlanabbnak tűnhet.

– Szellemek párbaja már
nem is lehetne könnyebb,
kivált, ha már a vitatkozás
bölcselkedő tudományát
is radikális keretek közt
megtiltják tudálékos okostónik,
mert valósággal rettegnek
újító, kreatív gondolatok,
eszmeiségek erejétől.

Naiv-gyerekes, örök
sziszifuszi gondjaiddal,
kihasználhatósággal most
még bunkó-ostobák játszanak,
míg szánalmas, kisstílű szavakat
fröcsögnek feléd félúton;
vigyázz! Még nem késő!
El ne herdáld zsigerileg
nyughatatlan életed!
Mert szeretnél egyszer
magad is méltó módon odaérni,
hol öröm s megelégedettség vár,
s nem mindennapok
robotmunka-nyűge!
S milyen jó lenne ott
Kedveseddel karöltve
homokba írni
a Mindenség-törvényeket!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!