A búcsúzásról szóló versek az emberi lélek egyik legnehezebb, mégis legszebb mozdulatát próbálják megérteni: azt a pillanatot, amikor el kell engednünk valakit vagy valamit, ami fontos volt számunkra. A búcsú lehet fájdalmas, csendes, felszakadó vagy reményt hordozó — de mindig mély nyomot hagy a szívben.
A búcsú verssorai beszélnek az elvesztésről, a lezárásról, a változás elkerülhetetlenségéről és az emlékekbe kapaszkodásról. A költeményekben ott remeg a kimondhatatlan hiány, a köszönet, a hála, a szeretet és az a csendes felismerés, hogy a búcsú nem mindig vég — néha csak új kezdet. A búcsúzás sokszor arra tanít, hogyan őrizzük tovább mindazt, amit kaptunk.
Fedezd fel a búcsúzásról szóló verseket: megrendítő, őszinte és felemelő sorokat, amelyek segítenek kimondani azt, amit a lélek csak nehezen enged útjára.
A búcsú verssorai beszélnek az elvesztésről, a lezárásról, a változás elkerülhetetlenségéről és az emlékekbe kapaszkodásról. A költeményekben ott remeg a kimondhatatlan hiány, a köszönet, a hála, a szeretet és az a csendes felismerés, hogy a búcsú nem mindig vég — néha csak új kezdet. A búcsúzás sokszor arra tanít, hogyan őrizzük tovább mindazt, amit kaptunk.
Fedezd fel a búcsúzásról szóló verseket: megrendítő, őszinte és felemelő sorokat, amelyek segítenek kimondani azt, amit a lélek csak nehezen enged útjára.
Arcodra nézve látom bánatod, félelmedet így gyorsan átadod. Remegő kezem feléd emelem, de már nem ér el az üzenetem.Tovább olvasom…
Papíron árnyék, csendje kemény, Sárguló lapok közt zúg a remény, Az Idő harap, a múlt porlik, De a szó marad, s a szó ordít.Tovább olvasom…
Mellém ül, itt pihen, rám sem néz, némán csendben tűri a magányt, benne él, nem kér, nem remél.Tovább olvasom…
Romos kastély vészjósló hangot ad, messziről látom, a foszló bábokat.Tovább olvasom…
Az asztalon egy levél hevert, mely leleplezte hűtlenséged. Szívem összetörve zokog, magamba roskadva nézlek.Tovább olvasom…
Elhalványul a hajnal fénye, Ám a szívem őrzi minden lépted. Nem vett el tőlem az elmúlás, Láthatatlan lett a lényed.Tovább olvasom…
Elhagynak az utolsó fények, elmennek árnyak, szép emlékek, itt hagy minden szép remény.Tovább olvasom…
Itt vagy még? Kopogok. S halkan kérdezem. Elmentél s itthagytál? Még fáj a sérelem.Tovább olvasom…
Mint az örvény, úgy kavarodsz bennem, és szakítasz minden édes fordulatnál egy új részt belőlem. Egy pillanatra megállsz, beáll a pihenést hozó szélcsend, de mint a tornádó, hogy csak új erővel, új keringésbe kezdhess.Tovább olvasom…
Egy ódon kapu előttem, kezemben díszes kulcsa. Eszembe jut, valaha e kert boldogságom tanúja volt.Tovább olvasom…
Elnémult a kopott hegedű, muzsikusnak szól a lélek harang. Utolsó útján halk léptek kísérik, nem szól a hegedűje, néma maradt.Tovább olvasom…
Hiányod éget, szívem sajog. Nélküled minden nap kopár és fagyott. Ölelésed többé nem találom. Csak könnyek őrzik árva világom.Tovább olvasom…
A parkban ültek néma csendben, a nap bíbor port lehelt körben. Szó nem hangzott, csak árnyék izzott, szél fakó emléket ringatott.Tovább olvasom…
Nem tudom miért, de most azt érzem, itt a vége, nem lesz már sok minden, elfogy létem reggele. Elvékonyodtam, mint egy sokat használt anyag, adnék én még mindig, s nem érdekel, mi marad.Tovább olvasom…
Úgy simogat az őszi napsugár, érzem, most búcsúzik és csak rám vár! Harcias szél elsöpri majd messze, én várni fogom, hogy eleressze.Tovább olvasom…
Dobj egy csókot a vonat után ott ülök rajta én. Kopott bőrönd a társam oly üres akár a lelkem,Tovább olvasom…
Ketyeg az óra, csillan a pezsgő, óév búcsúzik, születik a jövő. Óhajok szállnak, mint a hópihék, egészség, remény, béke: várj, eljövök!Tovább olvasom…
Ülünk a vízparton együtt, Talán utoljára. Itt egy sárga rózsa tőlem, Hisz tudom, ez a kedvenc virágod.Tovább olvasom…